1849-ben postagalamb-szolgálatot állított fel a részvényárak továbbítására Brüsszel és Aachen, a német és a francia-belga távíróvonalak végpontja között. A szolgáltatás a vonalak meghosszabbításáig élt, a galambok négyszer gyorsabban tették meg a távolságot, mint a menetrend szerint közlekedő vasúton szállított üzenetek.
1851-ben a londoni Tőzsde közelében, egy hivatalsegéddel hozta létre távirati ügynökségét Reuter's Telegram Company néven. Kezdetben üzleti táviratokat továbbított London és Párizs között, majd hamarosan már általános és gazdasági híreket is kínált. Alapelve, a "kövesd a kábelt" volt: 1858-ra már több irodát nyitott a kontinensen, s a vezetéket Írország felé is kiépítette: az Amerikából érkező hajók Corknál ládában kidobták a híreket, ezeket kihalászták, majd távírón továbbították Londonba, így azok jóval előbb érkeztek meg, mint maga a hajó.
Szolgáltatásaira 1858-ban fizetett elő az első újság, s a példát a kezdetben vonakodó Times, majd az egész sajtó követte. 1859-ben a Reuters ismertette elsőként II. Viktor Emánuel szárd-piemonti királynak a piemonti-francia-osztrák háborút megjósoló beszédét, s Európában elsőként számolt be Lincoln amerikai elnöknek a pénzpiacokat megrázó meggyilkolásáról. Reuter hírre érdemesnek tartotta a természeti katasztrófákat, súlyos baleseteket, zavargásokat, a híres emberek halálát, a kegyetlen gyilkosságokat is. Alapkövetelményként megfogalmazta: előbb a tényt kell jelenteni, utána a részletekről kell hírt adni, majd követni kell a fejleményeket.
A tengeralatti kábelek lefektetése lehetővé tette, hogy szolgáltatásait más kontinensekre is kiterjessze. A Reutersnek a század végére már majdnem minden jelentős térségben volt irodája, a Távol-Keleten éppúgy, mint Amerikában. Ádáz versengés után 1870-ben békét kötött legnagyobb vetélytársaival, a francia Havas és a német Wolff cégekkel, s "felosztották a világot": ezután évtizedekig ők hárman uralták a hírek piacát.
Reutert, aki 1857-ben felvette a brit állampolgárságot, 1871-ben emelték hazájában bárói rangra, kiváltságait Angliában is elismerték. Az ügynökség alapítója 1878-ban, 62 éves korában vonult vissza az aktív munkától, a halál 1899. február 25-én érte nizzai villájában. A család utolsó élő tagja néhány hete halt meg, de a Reuter név tovább él: a Thomson Reuters részvénytársaság részeként működő hírügynökség a médiapiacnak is meghatározó szereplője, de bevételeinek oroszlánrésze üzleti és pénzügyi információk értékesítéséből származik.